A tenziós fejfájás élettani alapja máig nem ismert.

1988 előtt, amikor még nem volt nemzetközileg elfogadott fejfájás-klasszifikáció, a tenziós fejfájást izomkontrakciós fejfájásnak, pszichogén (lelki eredetű) fejfájásnak, illetve stressz okozta fejfájásnak hívták.

A tenziós fejfájás erősségét tekintve nem súlyos fejfájás, a fájdalom enyhe intenzitású.

Leggyakrabban a tarkótájon tompa nyomásként számolnak be róla, de az abroncsszerű szorító érzés és a fejtetőre sugárzó zsibbadó fájdalom is gyakori.

Nem kíséri hányinger, és a fizikai aktivitás inkább javítja, délutáni-esti órákban jellemzőbb. Nem zavaró ebben a fejfájásban az erős fény vagy a hang. Fekvésre, pihenésre csökken vagy meg is szűnik, az éjszakai alvást nem zavarja. Stressz, frusztráció, alvásmegvonás, fáradtság kiválthatja vagy súlyosbíthatja. Általában az enyhe fájdalomcsillapítók is használnak ellene, de az esetek egy részében a legtöbb fájdalomcsillapító hatástalan.

Az akut epizodikus fejfájás tradicionális kezelése az egyszerű fájdalomcsillapítók és a nem-szteroid gyulladáscsökkentők.